Szénási Miklós

Faustus tanársegéd úr című első kötetem hátlapján olvasható ez a szöveg(részlet): „...születtem 1967 nyarán. Oroszlán vagyok... Feleség, féléves gyermek, negyedvér vadmacska otthon, kert és egy 74-es évjáratú Trabant, hatodik emeleti lakás jelentik számomra a teljesség egy közelítését. Tisztában vagyok hibáimmal és erényeimmel.”

Az azóta eltelt években a kép változott. A macska – Ciczó – tizenhárom és fél évesen a dédi kertjét uralja. Feleségem, nyolcéves fiam és hatesztendős lányom, valamint caprikék Fabia és első emeleti, kertvárosi lakás jelentik a hátteret. A könyvek száma gyarapodott. A hibákról és erényekről inkább nem beszélnék. Továbbra sem szeretném, ha kávéházi asztalok mellett fárasztó, büszke nyelvcsapásokkal haladva építhetném fel írói karrieremet. Ami messze nem jelenti azt, hogy aszkéta volnék. Csak – történetesen – abban a Debrecenben születtem, s élek, amely igazabb városa a magyarságnak, mint például a nagyranőtt Budapest.

Jelenleg Konkolyhegy című regényemen dolgozom: régóta terveztem már, hogy héja-szerelmeimet, a filmet és a zenét – ezekről majdnem mindent tudok, vagy mindent majdnem tudok... (habár: minek?) – könnyű kézzel simítsam prózába. S ugyan a történet itt és most játszódik, nem mondtam le a (magyar) mitológiáról sem.