ANNA ŚWIRSZCZYŃSKA

 

Míg a barikád épült

(Budując barykadę)

Féltünk, míg barikádot építettünk
az ostromtűz alatt.

A kocsmáros, az ékszerész szeretője, a fodrász,
megannyi gyáva.
A cselédlány a földre bukott,
ahogy egy macskakövet cipelt, szörnyen féltünk,
megannyi gyáva –
a házmester, a piaci kofa, a nyugdíjas.

A gyógyszerész a földre bukott,
ahogy egy vécéajtót vonszolt,
még szörnyebben féltünk, a csempészlány,
a varrónő, a villamosvezető,
megannyi gyáva.

Az intézeti fiú a földre bukott,
ahogy egy homokzsákot vonszolt –
akkor féltünk csak
igazán.

Bár senki nem adta parancsba,
felépítettük a barikádot
az ostromtűz alatt.

Szomszédasszony a szomszédhoz

(Sąsiadka powiedziała do sąsiada)

Így szólt a szomszédasszony a szomszédhoz:
– Amióta megölték a férjem, nem alszom,
ha lőnek, takaróm a fejemre húzom,
egész éjjel remegek a takaró alatt.
Megőrülök, ha ma is egyedül kell lennem,
maradt a férjem után cigaretta, nagyon kérem,
uram, jöjjön át este.

Német katona

(Żołnierz niemiecki)

Sírtál az éjjel, míg aludtál,
gyermekeidről álmodtál,
kik oly messze vannak.

Hajnalban keltél, egyenruha, sisak,
válladon gépfegyver.

Indultál, elevenen dobni tűzbe
mások gyermekeit.

Lélegzem

(Oddycham)

A világ összes levegője
tüdőmben feszül.
S a világ összes levegőjévé
enyészem.

Szerelem, happy enddel

(Miłość z happy endem)

Szeretjük egymást,
akár lángját a gyertya.

A strandon futok

(Biegam po plaży)

A strandon futok.
Akik látnak, nem értik.
– Ősz csoroszlya és fut.

Pimasz tekintettel
futok a strandon.
Akik látnak, nevetnek.
– Ősz és pimasz.
Ez tetszik nekik.

Úszás közben

(Pływak)

Ha a mélybe kell is
vesznem, a fenéken még
kincset kutatok.

Roppant szomorú éji párbeszéd

(Bardzo smutna rozmowa nocą)

– Sok szeretőre van szükségem.
– Tudom, kedves.
– Sok nővel volt dolgom.
– Sok fiúm volt, kedves.
– Kiégett ember vagyok.
– Így igaz, kedves.
– Ne bízz bennem.
– Nem bízom, kedves.
– Rettegek a haláltól.
– Én is, kedves.
– Nem hagysz el engem.
– Nem tudom, kedves.
– Magányos vagyok.
– Akárcsak én, kedves.
– Bújj hozzám.
– Jó éjt, kedves.

Testemhez imígyen szólok:
Te porhüvely

(Mówię do siebie: ty ścierwo)

Testemhez imígyen szólok:
Te porhüvely – mondom –,
te beszögelt ládába rekesztett porhüvely,
süket és vak vagy,
akár egy lakat.

Hosszan kéne verjelek, hogy végül üvölts,
böjtöltetnélek negyven napig,
lógatnálak
a világ legmélyebb örvénye fölé.

Akkor tán megnyílna benned
egy ablak
mindenre, minek létét csak sejtem,
mindenre, mi számomra sötétben
rekedt.

Testemhez imígyen szólok:
Te porhüvely,
rettegsz a kíntól, az éhségtől,
rettegsz az örvénytől.

Te vak, te süket porhüvely – mondom,
s a tükörre köpök.

Felolvasóest

(Spotkanie autorskie)

Összegömbölyödve fekszem,
akár a kutya,
ha fázik.

Ki árulja el nekem,
mivégre születtem,
s miért e szüntelen rémség,
mit életnek becéznek?

Csöng a telefon: felkérnek,
tartsak költői estet.

Belépek.
Száz ember, száz szempár
méreget, vár.
Nagyon is tudom, mit.

Azt, hogy eláruljam,
mivégre születtek,
s miért e szüntelen rémség,
mit életnek becéznek.

Szénát gyűjtök

(Grabię siano)

Szénát gyűjtök
gyorsan gyorsan
mindjárt esik

szénafelhőben
hajlongok futok
ingem alatt széna
illatos széna

négy kazlat
kell építenünk
siess siess
mindjárt esik

ha van a mennyben
testi munka
magamnak a szénagyűjtést
kérem.

Vedd el tőlem e fájdalmat

(Weź moje cierpienie)

Így szóltam:
– Vedd el tőlem e fájdalmat,
rettegek tőle, meleg zsigereim
legmélyén lüktet,
élni akarok, rettegek tőle,
vedd el tőlem e fájdalmat,
hordozd tovább, érettem.

Így szólt:
– Elveszem tőled e fájdalmat
és hordozni fogom, meglásd,
a magaméval együtt.

Elvette, így most
két fájdalmat hordoz. Súlyuktól
mind mélyebbre görnyed.

 

(Zsille Gábor fordításai)