* * *
(Na początku jest słowo…)
Először
csak a szó van
az örömmámor az alkotása vers végeztével
kezdetét veszi
a végtelenhallgasd csak
azokhoz szól
kik megbékéltek
az Úrralhanem a költő előtt
egy szakadék nyílikaz évek múltával
napvilágra kerül
megtisztul a sártól
a föld porátólegy égből szakadt kőtömb
egy tüzétől megfosztott
meteor
Hirtelen
(Nagle)
hirtelen megláttam az újságban
valami versre emlékeztetőtegy szó betűit
mik valamiféle
szóra emlékeztettek
s más hasonló szavakravalamiféle metaforák
papírbelsőségek
egybehordott képek
a történelem szemétdombján
a költészet szemétdombjaina szavak foltokban
nyüzsögtek
újságpapírba
szökve
önmaguk előlvolt ott egy név is a szerzőé
ugyanaz a család-
és keresztnév
ez ő lehet fontolgattam
vagy nem őnekikezdtem elolvasni
még egyszer
elölről
de nem nagyon értettemegy kukkot sem értettem
úgy tűnik jócskán
odébb állt e helyről
e nyelvtől
magától
Házi feladat
(Zadanie domowe)
egy költőpalánta
leckéje:ne Párizsról verselj
ne Lembergről Krakkóróla tulajdon arcod írd le
s ne a tükör előtt
de emlékezetbőla tükörben még felcserélnéd
a valóságot s tükörképétne egy angyalról verselj
verselj az emberről
ki mellett tegnap elmentélírd le a tulajdon arcod
oszd meg velem
változó vonásaita lengyel költészetben
egyetlen pontos
önarcképről sem tudok
Mit is gyászolnánk
(Czego byłoby żal)
Wiesław mosolya
mikor jó reggelt kíván
vagy jóéjts mikor semmit sem mond
mikor becsukja utánam az ajtót
vagy kitárja
nekemhosszú utazás végén
s ha visszatérek
egy számára távoli földről
hol verset építettemmit is gyászolnánk
arcunk között némaság
és testet nem öltött
szavak
hisz mindaz mi isteni
az emberi lények között
folyton csak keresi
formájátmit is gyászolnánk
„az egész életet”
s valami mást is
nagyobbat pompásabbat
a szavakon túl
a testünkön túl
***
(Drzwi w ścianach domów…)
Ajtók a házfalakon
konyhák ajtaja hálószobáké
előadótermek ajtaja
és hotelszobákéegyszer
láttam egy ajtót
az erdőben
az ajtó mögött egy hangyavárat
egy ajtót a kertben
egy ajtót a mezőn
az ajtó mögött egy nyulat
egy ajtót a múzeumban
az ajtó mögött
Báthoryt a győztestajtó a strandon
az ajtó mögött a tenger
egy repülőgép
zárt ajtaja
mögötte a földgolyóa Tower kincstárának
páncélozott ajtaja
az ajtó mögött a korona
egy tyúktojásnyi
gyémánt
s a vigyorgó
Ádám
Éva
(Ewa)
Előlépsz
csupasz szemgödrömből
az érdes
belül rózsálló
kagylók
megnyílnak
az éjben
az angyal
hószín szárnya
ágyéka bezárul lassan
s a szerelem sós harmata
elborítja
a bőrt
Nevetés
(Śmiech)
A kalitka oly hosszan volt zárva
hogy végül kikelt benne egy madára madár oly hosszan hallgatott
hogy a kalitka végül megnyílt
szétrozsdállt a csendtőla csend oly hosszan tartott
hogy a fekete rudakból végül
nevetés fakadt
Még ilyet!
(Coś takiego)
nem kis bátorságot jelent
ilyesmit papírra vetni:
„Ami szép, egyben igaz,
s ami igaz, egyben szép”de hiszen ez John Keats
közismert tétele –
mosolygott elnézően
a szakértővaló igaz elismerem
Keats kellően bátor volt
jobb lett volna ugyanakkor
ha ilyesmit nem állít
Most
(Teraz)
azelőtt
úgy tűnt
a költészet
bármely pillanatban meglephet
ziháló tüdővel futottam
egy-egy kép után mi megérintettmost
engedem hogy verseim
eliszkoljanak előlem
feledésbe merüljenek
odavesszeneksemmi mozgás
a megvalósulás frontján
* * *
(Siedziałem w fotelu…)
Egy fotelban üldögéltem
ölembe tettem a könyvet
egyszerre hallottam
mint dobol a szívem
s ez oly váratlan volt
mintha egy idegen rontana belém
hogy ádáz ököllel verjen
holmi sosem látott lény
mit bensőmbe száműztek
volt ebben valami rideg
ahogy odabenn küzdött
s nem volt köze
hozzám
sem kusza gondolataimhoz
Búcsúzófélben
(Schodząc)
most
immár búcsúzófélben
megkésetten
felpillantok
mint aki
elveszített valamit
ám nem keresgél
maga körülolykor az éj közepén
vagy éppen délben
bensőmben
fura alakot kutatok lelek
ki szélesre tár visszazár
felpillantok
megyek tovább
* * *
(Czas na mnie…)
Időm letelt
az idő csak sürgeta túlsó partra
ugyan mit mentsek át
semmitez hát
minden
anyámbizony kisfiam
ezés semmi több
de semmi
ennyi hát az élet
bizony ennyi
(Zsille Gábor fordításai)