A harminckét évet élt, krakkói Halina Poświatowska a háború utáni lengyel líra egyik legeredetibb és legnagyobb hatású költője, a feltárulkozó feminin líra úttörője. (Hatását többek között Agata Gebhardt költészetén is felfedezhetjük.) Életrajza voltaképpen egyetlen összefüggő tragédia. Mindössze négyéves volt, amikor Hitler lerohanta Lengyelországot – első emlékei a halálfélelemhez kötődtek. A család egy óvóhelyként szolgáló pincébe menekült, ahol hat esztendőn át, egészen 1945-ig éltek. A béke első hónapjaiban kiderült: Halina krónikus torokgyulladása, amit a dohos, nyirkos pincében nem kezelhettek, az évek során szétterjedt szervezetében, egyenesen a szívét támadva meg. E pillanattól – tízéves korától – súlyos szívbetegen napi küzdelmet vívott a halállal, életmentő műtéteken esett át; a rövid élet bizonyossága költészetének sarokköve lett.

Betegsége szerelmi életét is meghatározta: a fiatal filmrendezővel, Adolf Poświatowskival egy szanatóriumban ismerkedett meg. Nyilvánvaló volt, hogy a férfinak csak kevés ideje van hátra, mégis vállalták szerelmüket és összeházasodtak. Fél évig élhettek együtt, és férje halálát követően Halina költészetében mind nagyobb hangsúlyt kapott az eltávozott kedves utáni jajongás – melankólia és vágy foglalatában, újabb és újabb szerelmet kutatva…

Fájdalma elől a munkába menekült: befejezte diplomamunkáját, majd filozófiát kezdett tanítani a krakkói Jagelló Egyetemen. Gyenge egészsége azonban nehezen viselte a katedrával járó fizikai megpróbáltatást; az újabb, harmadik szívműtétet már nem élte túl.

Poświatowska újító volt, meglepő alkotó, az újszerűség minden keserű következményével. Címnélküli, nagy kezdőbetűket és interpunkciót mellőző, szokatlan tördelésű szabadverseit az ötvenes évek szocreál irodalomkritikusai kiröhögték, s még azt is megtiltották, hogy költőnek nevezze magát. Huszonöt évvel halála után rehabilitálták: életműve ma lengyel középiskolai tananyag, műveit újra meg újra kiadják – bármely könyvesboltban találkozhatunk vele.

Czesław Miłosz 1982-ben így emlékezett rá (Pálfalvi Lajos fordításában idézem): „Lengyelország a szellemileg kifinomult költőnők hazája. A hatvanas években felkeltették érdeklődésemet egy nagyon fiatal költőnő, Halina Poświatowska versei. Ezek megdöbbentő hangon szólaltatják meg kétségbeesését a test halandósága miatt, amiatt, hogy személyisége a halandó test foglya. Hamarosan megtudtam, hogy ez a fiatal nő súlyos szívbeteg. A hetvenes években, miután harmincvalahány évesen meghalt, baráti köre igyekezett ápolni legendáját. Wisława Szymborska például az ő emlékének ajánlotta egyik versét.”

Magyar nyelven mindmáig egyetlen kötete jelent meg: Miféle gyöngédség címmel 2001-ben, amely száz válogatott versét adja közre, az én tolmácsolásomban. A most olvasható tizenkét fordítás azóta készült. (Zs. G.)