|
|
Úgy veszem észre, hogy a bennünket körülvevő nemzetközi politikai feszültségekben egyik alapvető és rendszeresen megismétlődő gond, hogy eltérő mentalitások ütköznek – és akkor még nem beszéltem az adott politikus, népvezér, tirannus stb. személyiségének egyéb vonásairól. Mert ugye más a becsület, az igazság, a hűség, kötelességtudás stb. fogalmának értelmezése a különböző kultúrkörökben.
Hetek óta olvasom a „Der Spiegel” érdekfeszítő sorozatát Szaddam Husszeinről. Ma pedig egy jó barát figyelmeztetésére elolvastam egy fejtegetést a Népszabadságban arról, hogy milyen lesz a világ a háború után. (Itt zárójelben megjegyzem, hogy a német újságokat legjobban a magyar lapokban szeretem olvasni: Pl. a HVG, de egyéb lapok is sokkal rövidebb lére eresztve foglalják össze az általam amúgy rendszeresen olvasott német értelmiségi sajtó egyes cikkeinek lényegét. Félreértés ne essék, nem nyelvi problémáim vannak, csak kinek van arra ideje, hogy 4-5 x 10-15 oldalakat olvasson, pl. iraki diktátor barátunkról.)
No, hogy a lényegre térjek, korszakalkotó és újsütetű ötletként mindkét lapból értesültem amerikai pszichológus szaktekintélyek bevonásáról, valamint ezek véleményéről Szaddam Husszein egyéniségét, lelkét, motivációit, kényszerképzeteit illetően. Bár ők ezt így nem írják, én tudom, hogy gondolkodásmódjának egy része kulturális örökség, másik persze személyes jellegű. Mindenesetre olvastam a fenti analízisekből fakadó kiszámítható el-, ill. semmi esetre sem várható következményekről. És ezektől függ, hogy lesz-e háború, mikor, milyen, meddig, s mi lesz utána. Csupa meglepetés, tépelődés, leleplezés, érvelés, bizonyítás. Végül nagyfokú bizonytalanság. És mindehhez pszichológusok serege. Nem értem.
Ahogy így tanulmányoztam ezt a pszichés helyzetet, hirtelen rámtört a felismerés: Itt a világnak egy Jumurdzsákkal van dolga! Persze azért van egy kis különbség, hisz ez itt hatalomhoz jutott, míg a Gárdonyi alkotta negatív hős csak az elveszett amulettjét kergeti évtizedeken keresztül, de azért az alapfigura szerintem mégiscsak hasonló. Mindkettő megszállottan hisz valamiben, amit keres tűzön-vízen át, korlátokat nem ismerve küzd a megszerzéséért. Cselhez folyamodik, gáncstalan, ha kell, öl is. A napnyugati kultúrkör képviselőjének szemében tisztességtelen, hazug, álnok, csalfa, kiszámíthatatlan. Ill. azt ki lehet számítani, hogy ígéretét garantáltan nem tartja be és az események során biztosított a következő galádság.
Valahogy nem értem a világ megdöbbent felháborodását. Mindenki úgy tesz, mintha valami váratlan disznóság történt volna. Nem értem, hogy miért lepődnek meg mindezen és minek ehhez ennyi pszichoanalitikus. Már gyermekkori első regényélményünk interkulturális üzenetéből tudhatja, aki tud olvasni, hogy a gyaurnak tett ígéret nem kötelezi a „hitetlent” annak betartására, különösen, ha valami szent célt követ az illető. Tehát semmilyen etikai vétség nincs, csak más a fogalmak értelmezése. Ezt én az Egri csillagok óta tudom. (Mentségemre szóljon, hogy míg Gárdonyi kliséjével enyhén szólva általánosít, ezzel ellentétben én nem kívánom egy kalap alá venni és en bloc elítélni a földgolyó lakosságának mohamedán harmadát. Csak a fanatikus vagy fanatizált Jumurdzsákokról szólok.)
Vagyis nekem ez a Szaddam Husszein olyan, mint egy nyitott könyv. Hogy lehet, hogy nálam okosabb embereket, nagyhatalmak vezető politikusait, nemzetközi ellenőrző bizottságok képzett képviselőit ennyire félre tudja vezetni és azt ráadásul szisztematikusan, éveken, sőt, évtizedeken át? Ma rájöttem, hol a hiba. Csak egy magyarázatot van erre: Emezek az amúgy kitűnő államférfiak, nemzetközi szaktekintélyek nem olvasták az Egri csillagokat. Mert ha olvasták volna, ....
Először is Dzsordzs Dabljú akkor például tudná, hogy hol van Magyarország. Meg, hogy milyen a galád cselszövő. Keleti és nyugati kivitelben. És egyáltalán: A magyar irodalom széleskörű ismerete rengeteg közvetett és közvetlen hasznot hozna népünknek, nemzetünknek, igen, az egész emberiségnek. Na, most ezt a gondolatot a pátosz könnyes netovábbjáig lehetne fokozni, de ettől eltekintek. Egy a lényeg: Ismerjük és ismertessük meg a magyar irodalmat! Most ragadjuk meg az alkalmat, mert sose késő és mert Nobel után erre van is némi reális esély! Használjuk hozzá továbbá a frissen teremtett virtuális vízummentességet!
Nota bene, igényes berlini napilapunkból ma különben megtudtam, hogy a fent említett két egymással hadakozó államférfi között a vártnál több a közös vonás. Nagyon kiemeltek itt egyet: cipőiket mindketten évek óta ugyanannál a kézzel varrott férfilábbeliket előállító olasz exkluzív manufaktúránál rendelik. A híres-hírhedt ügyfelek kedvenc fazonjainak leírása után az ügyvezető véleménye: Szaddamnak van jobb ízlése. No, Egri csillagok ide vagy oda, ezt még én sem hittem volna! Bár, ha meggondoljuk, van benne némi logika.