Nem úgy, mint a vasárnapok.
Messzébb, a nyári hidegek,
Messzébb, amit a sár rakott.
Ragok mögötti idegek.
Szőkítőn kiülve a part,
Lehellet, sintér, tenyerek,
Száz-kígyós-bokros gége-kard :
Szikkadt kovászból kenyerek.
x x x
E táj amúgy már bekerítve
És naplemente kecskeszárnyon.
Uram, urad ha légy ez árnyon:
Fényed hajnalt is beterítne...
Gyónni. Alant. Mert. Mégha ölnénk,
Lennénk alant, bárhol megállva
Miként e másodperc: megáldva.
Aztán úgy menni, mintha jönnénk.
(Tengerész–dal)
Csütörtök
Nyár
Bundáskenyér
Tó partján ül a tengerész
Kamásliban vagy fásliban
Ekképpen erre – arra néz
Kisded szirének pikkelyét
Lesi szokván csipkét a szoknyán
E hullámmentes víg henyét
Árboc sehol csak nyűg huzat
Töltöttkáposzta egybe osztva
Rendelhet most akár huszat
És Szingapúr – tavasz – de gyér
Szitája tükre míg mekegve
Tótágast lettyen az egekbe
Csütörtök
Nyár
Bundáskenyér
(Trópusok és sarkkörök)
Trópusok és sarkkörök
Arasznál szűkebb satújában
Noézol deszka-skatulyában
Galambok csőre
Betöltve csőre
Mind olajág mind
Csöpög a lőre
Kapató kőre
Ádám Évához dermedve
Turbék turbóra hergetve
Istenbácsi
Karácsonyra
Galambmáj lesz
Kalácsodra
(Pszeudoackép)
Tyúk Béla és Tyúk Bélané
Micisapkásan, ásítón,
Mint élmunkás a pázsiton,
Hol véget ér a vén allé...
Kicsit bemozdult fás idill,
Zsörszékabát, finom lané,
A munkásosztály így üdül –
S a retikülből is kilóg
Kenyérjegy, fölös félkilók,
A májusbőrbe bujtatott
Születésnapi cédulám,
Oltásbizonylat
Hogy viszonylag
Megvagyok,
De éppen
Nem itt a képben.
(Székelyföld)
A dombtetőn hol szarkalábakon
Suhanc bakter pödör fikarcnyi verset
Hol hajnal csordogál fölén s takony
Hízlal kupact miből pityóka hersed
A dombtetőn hol kölcsön kél a nap
Káposztalében fürdetett a bárány
Olajfa döng a baltanyél alatt
Szivárvány battyog csöndben át a párán
(mert)
Mert el kell úgyis mondanod
Laknak benned még
Szivárványok
Szivárgások
Első lépések
Első feltámadások
Valamint
Szegek
Szájszagok
Mankók
Árnyékok
Nefelejcsek
S minden hűtésre szánt
Kazán
Az ám
Hazám