EWA LIPSKA

Ablaküvegek

(Szyby)

 

Mily bajos kinézni az üvegtáblákon.
Félálombeli nők púderük porolják.
És mellettük pár komor utas téblábol.
Mögöttük a táj. Egy hadsereg menetel.

A tájban asztalok. Az asztalokon bor.
Az asztalnál egy lány. A lányban egy kacaj.
S a kacajban bánat. S minden, mint a vásznon
az üvegtáblákon. A lányban egy kacaj.

És bajos kinézni. Félálombeli nők.
A nőkben szerelem. És abban ott a vég.
S legvégül csak az üvegtáblák s a bánat.
És az utasok. A szerelemben a vég.

Az utasokban a vonat. A csattogás.
S a kerékben az öröklét. S abban a félsz.
S a félszben a csend. S abban a legmélyebb csend.
Az utasokban a vonat. És a kerék.

Mily bajos kinézni. Hadsereg menetel.
A katonában egy golyó. S abban a vég.
S a végben ott van minden, s nincs benne semmi.
S a kacajban bú. A szerelemben a vég.

Az asztalnál a lány. A lányban ott a szív.
S a szívben a katona. Benne a golyó.
S a katona testét már markolja a föld.
S a lány könnye hull. A pár utas halványul.
A hűvös éj az üvegtáblákba bámul.

 

A szabadságot választjuk

(Wybieramy wolność)

 

A szabadságot választjuk.
Ellökjük magunkat a parttól.
Evezőink súlyosak, nyelvük idegen.
A beszéd feszélyez.
Neumarkt kisvárosban
pontban reggel nyolckor
a szabadság tulajdonosai
heringet pakolnak a pultokra.
Fények. Derengések. Házak.
Egy mosolygó biciklista.
Tintát vásárolunk.
Mélyre szívjuk a levendula levegőt.
Pórázon vezetünk egy bőröndöt.
Magányos hegymászók
egy meghódított csúcson.

 

Emberek, kezdőknek

(Ludzie dla początkujących)

 

Emberek, kezdőknek.
Íme, itt vannak. A régi idők sürgönyeiből.
Zsákmányok az emlékek erdejéből.
Posztumusz.

Íme, itt vannak. Kezükben ficánkoló evezővel.
Még meleg a nyomuk a sziklás ösvényeken.
Hangjukból holtsápadt kövek potyognak.
El sem hangzott mondatok foszlányai.
Vulkanikus levéltöredékek.

Íme, itt vannak. Önzetlenül klasszikusok.
Csöndes összhangban a reggelizőasztalnál,
midőn vajat kenünk a kenyérre,
s az abroszra kétségbeesés szóródik.

 

A költő kézirata

(Pismo poety)

 

A grafológus egy költő kéziratát vizsgálja.
A szavak rutinszerű kihallgatása.
A távolban Európa kikerülhetetlen legelői.
Várakozó biciklista egy leeresztett sorompó előtt.
Kuszán emelkedő mondatok hegymászói.

Első pillantásra kitűnik,
hogy ezúttal
illúziók gyűjtőjével van dolgunk.
Pedáns jegyzetek, katalógusok mutatják,
hajlama van a fájó vereségre.

Örökösei olykor felkeresik
kockába hajtogatott birtokán,
ahol hosszú életét
pillanatnyi halhatatlanságra váltja.

 

A szakadék, mely összeköt

(Otchłań, która nas łączy)

 

A kettőnket összekötő szakadék, drága Schubertné, mondhatni hajadon, mindazonáltal egy házasság útján kötődik az életrajzomhoz. Mellékelten küldök egy orvosi igazolást, amelyből kiviláglik, hogy a nagyanyám fivére, egy nyugalmazott tábornok, bizonyos Kopfschmerzen, nőül vette Hana Smetanowát, akinek édesanyja a híres kereskedő, Aron Gutman családjából származott, nővére pedig egy magyar katonatiszt, Gömöry János hitvese volt. Hana állítólag titokban találkozgatott Arnold von Moltkéval, a Krupp nagyvállalat alkalmazottjával, akinek bizalmas értesüléseket adott át a szerelem tárgykörében. A kétértelmű szerelemre gondoljon, ami csupán kételyeket ébresztő étlapokon szerepel. Szíves segítségét kérem, ugyanis időnként nem boldogulok a csalóka emlékezetemmel. Szüntelenül előttem lebeg Hieronymus Bosch Utolsó Ítélete – jóllehet mindmáig nem ébredt öntudatára bennem.

 

Állatkereskedések

(Sklepy zoologiczne)

 

Állatkereskedések.
Internálótáborok
a gyermekkoromból.

Tengerimalacok. Papagájok. Kanárik.
A rabok beteges szaga.
Fűrészporos kalandok.

Odahaza bánatot köptem.
Antigoné macskája többé nem mutatkozott.
Mancsok az egereken Verdun alatt,
s tovább, egészen Auschwitz-ig.

Még nem tudhattam, mindez miként végződik,
mégis jelentkeztem az életre.
Önként.

 

Itt

(Tu)

 

Itt halt meg a feleségem.
Itt született a kisfiunk.
Itt gyilkolták meg a kislányunkat.

Itt várok a semmit hozó végre.
Itt kásásodik a hó.

Goethe nyelve itt porlik s hamvad.
Ide senki sem tér meg ebben az életben.

Itt a végzethez láncolt,
vasra vert idő.

Mandarint, köszönöm, nem kérek.

 

Erről van szó

(Chodzi o to)

 

Erről van szó
legalább azt tudjuk
vajon egy szájból folydogál-e
a szó a szó a szó
csupán egy márvány szökőkútból
hullik-e a falevél.

 

Eset

(Wypadek)

 

A rendőrség megállapította,
hogy a kanyar bosszúéhes volt.
Megtekeredett. Összerándult.
Aszfalt-illuzionista.

A költők ismerik e pillanatot:
mikor kiáltani még korai lenne,
a szavakat megfékezni viszont már késő.

A túlgyorsult motorbicikliken
a ködcafatokba robognak.

 


Köd

(Mgła)

 

Olyan a köd, mint Marcel Proust asztmája.
Nyújtsd a kezed, kedves.
A besült gránát fehérlik.
Itt még egy zongora sincs.

Fönn, a messzi északon
az emberek arca jégkása.
Meg-megszakadó lehelet
gomolyog szánk körül.

E benzinkútnál
útjaink elválnak.
Szavaink hiánya ékesszóló.
Nyújtsd a kezed, kedves.

Letelt a kifizetett idő.
Viszontlátásra, kedves.
A te városod balra van.
Az enyém jobbra.

Fönn, a messzi északon
az emberek arca jégkása.
Városod neve: Omen.
Az enyém úgy hívják: Nomen.

(Zsille Gábor fordításai)