Lengyel Tamás

Létezik-e Kárpátaljai Irodalom, és ha nem, akkor miért van mégis? 

Pör a szamár árnyékáért. Ezt a darabot, úgy nyolc éve láttam, Kárpátalján, hiszen akkor még ott éltem. Előadás közben mégsem kezdtem azon gondolkodni, hogy a társulat Budapestről érkezett vagy hogy én Kárpátalján vagyok annak szemtanúja. Leginkább az járt a fejemben, milyen remek író is Dürenmatt és milyen kiválóan játszanak ezek a fiatal színészek. Jó ideje már, hogy magam is Budapesten élek. Ha ma a kezembe veszek egy könyvet, akkor sem azon töröm a fejem, hogy honnan származik a szerző. Ez csak adalék. A fontos mindig az, hogy miként viszonyul ez az írás az általam korábban olvasott könyvekhez, ill. ahhoz az élményanyaghoz, ami bennem e könyvek útján lerakódott. Ez egy lehetséges hozzáállás az irodalomhoz.

Vannak más hozzáállások is. A polarizálás és polemizálás, például. Vannak vidékiek és urbánusok (akik később esetleg elköltöznek és átgondolják dolgot). Vannak a kisebbségiek és a többségiek (bár ez sem mindig egyértelmű, hogy mihez képest). Van még a baráti és az ellenséges irodalom fogalma és – sajnos ezzel szoros összefüggésben – van a jó és a rossz író/írás. Persze ahhoz, hogy a szerintünk jóról vagy rosszról bebizonyosodjon, hogy valóban az, szükség van a polémiára. A polémia közben legalizálni igyekszünk barátainkat, ízlésünket és elsősorban saját magunkat. Ez az első csapda egy ilyen előadás során is. Gyakorlatilag sosem lehet igazam. Részemről a polémia folytatása tehát okafogyottá is vált. Hogy mégsem hagyom itt abba, azért van, mert barátom, a magyar virtuális irodalom kárpátaljai ágának mestere felkért rá. Hogy pontosan mire kért, már nem is emlékszem, de azt tudom, mit mondanék most el: Van egy (számomra egyébként igen kedves) földrajzi egység, amely a Kárpátalja nevet viseli. Itt az egyik legnagyobb számú kisebbség a magyar. E kisebbségnek pedig vannak olyan képviselői, ha kevesen is, akik szépírással foglalkoznak – virtuálisan vagy valóságosan. Nem mondtam ezzel újat, tudom, mert ezek a tények. A többi – pör a szamár árnyékáért.

Analitikus megközelítés szerint, a nagybetűs IRODALOM vagy világirodalom természetesen egészen az egyéni életműig bontható le. De vajon e lebontás közben feltűnnek-e olyan állomások, mint mondjuk az ukrán vagy a luxemburgi irodalom. Hiszen vannak, akik ezen irodalmak létjogosultságát is megkérdőjelezik bizonyos irodalmi vagy irodalmon túli szempontok alapján. Mit gondoljunk ezek után a kárpátaljai irodalomról? Kezdjünk el méricskélni, hogy mekkora a régió területe és ehhez képest hány négyzetkilométerre, ill. hány száz (vagy ezer) lakosra jut egy-egy jelentős szerző, és ez akkor vajon több-e, mint, mondjuk, az apacs indiánoknál. Ha már jelentős szerzőről van szó, persze, azt is számításba kell venni, hogy kinek a mértékrendszere alapján vagy mi szerint jelentős: több tucat kötete jelent meg, vagy csak néhány, de az kimagasló, esetleg csak egy rendkívüli verset/kisprózát írt, de annál remekebb mű alig akad – legalább is – az egész magyar irodalomban? Esetleg az is elég, ha úgy beszél a felnevelő szülőföldről, ahogy e tájon csak kevesen? Mert bizony akkor a kárpátaljai magyar közönség előtt Nagy Zoltán Mihály nyomban két vállra fekteti Günter Grass-t Horváth Sándor pedig Zbigniew Herbert-et. Ezzel nem akarom bántani sem az említett olvasótábort, sem a szerzőket. Bizonyos értelemben ez így van jól. Vannak még a világnak olyan tájai, ahol más olvasóközönséggel és más szerzőkkel, de hasonló lenne a helyzet. Röviden szólva, ha a kárpátaljai olvasóközönségre bíznánk a döntést, az eredmény kétségkívül az lenne, hogy van kárpátaljai magyar irodalom. Ha a helyi olvasóközönségnél is sokkal elfogultabb szerzők véleményét firtatnánk, a polarizáció már kiegyenlítettebb lenne. A – sajnos – kis szerzőcsoport nagyobb része így is e kisebbségi irodalom létének gondolatát pártolná, ezzel egyben önmaga pozícióját erősítve. Másrészről az ilyen elgondolással szembehelyezkedők is éber figyelmet vonhatnának magukra, sőt, a jelenlegi, irodalmon túli tendenciákat figyelembe véve még előnyösebb pozíciót is biztosítana nekik. A polémia, tehát, itt feltétlenül öncélú.

Ki lehetne akkor döntőbírája, hogy ez a jelenség, amit kárpátaljai magyar irodalomként emlegetünk, más kisebbségi magyar literatúráktól vagy az apacs irodalomtól függetlenül, önmagában véve létezik-e? Az anyaországi vagy az egyetemes magyar irodalom talán? Meglepő, hogy erre a virtuális konferenciára, tudomásom szerint, az anyaországi tollforgatók közül jóformán egy felkért személy sem állt kötélnek. Megvannak nekik az ő problémáik, ebbe nem nagyon avatkoznának bele. Ez is így van jól. Mondom, nehezen mérhető jelenségről van szó, így merész, már-már meggondolatlan lépés lenne, a tisztánlátás végett, mondjuk konvertálni a szerzők értékét: 2 Kovács Vilmos érne 1 Sütő Andrást, 2 Vári Fábián 1 Kányádit stb. Meg aztán, ha a nagy magyar döntőbíró, valamely abszolút elfogulatlan, objektív alapon, úgy ítélné, hogy még sincs kárpátaljai magyar irodalom – mert, teszem azt, nem találtatott 10 igaz szerző – attól a régió olvasóinak vagy íróinak az ügyről alkotott véleménye aligha változik. Ha tehát, az eddigiek szerint feltételezzük, hogy van irodalom, akkor el kell fogadnunk, hogy van irodalma Fodor Gézának, Berniczky Évának, Penckófer Jánosnak és ha bárkinek úgy tetszik, Kárpátaljának is van irodalma, a magyarabbik fajtából.

De azért én végül megemlítenék még egy lehetséges megközelítési módot. Az analízis után, egyfajta – kihagyhatatlan? – szintézis módja ez. Ha már oly sok szó esett a pólusokról, létrejöttüket szemlélhetjük úgy is (keleti ornamentikájú üvegen át), hogy az egyik megléte a másik hiányát jelenti. A sötétség a fény hiánya, és í. t. sorolhatnánk az ellentétpárokat egészen az irodalomig, ami a beszéd írott válfaja, és mint ilyen – a csend hiánya. Ha viszont így nézzük, akkor – ad abszurdum – már arról is badarság lenne beszélni, hogy ki mennyi kötet során mulasztotta el a hallgatást vagy hogy milyen rangos kitüntetést kapott valamely kiválóság, amiért a leghatásosabb vagy legnépszerűbb módon fosztott meg bennünket a csöndttől. Tehát, ha kis időre ilyen szempontból szemléljük a jelenségeket, akkor közben lenne szíves valaki elárulni nekem: mi is az a kárpátaljai magyar irodalom? Mehr licht!


Hozzászólás a Fórumban