FELTÉTEL NÉLKÜL |
Kalász István
Az
autópályán, Leonberg felé. A kocsiban ültem, egy páciensemhez tartottam éppen,
amikor félbeszakadt a zene, és bemondták rádióban. Megtámadták az USA-t. Még
semmit sem tudni, majd jelentkezünk, hebegte a bemondó. Hmmm, gondoltam, ki
lehet ez az eszement-hülye-hős – nem tudtam a tettre szót találni. Ott ültem
az autóban, markoltam a kormányt, gázt adtam, a rádióból az ütődött zene csorgott
újra, és megérkeztem a páciensemhez.
A kezelés persze elmaradt, csak ültünk a nappaliban,
néztük a tévét. Némán a CNN live közvetítésében , ahogyan a második repülőgép
eltalálta a WTC hatalmas tornyát. My God, lehetett hallani New Yorkból, mein
Gott, mondta az öreg páciensem. És ekkor ittunk egy hatalmas konyakot. Mert
hatalmas kanapén kuporogva mindketten arra gondoltunk: háború lesz. Páciensem
ismerte a háborút, Moszkva alatt megszenvedte a Tiger páncélzata mögött az
eszme diadalát, ő azért ivott sápadtan, én nem ismerem, azért ittam.
Nem háborúra, ellene iszunk, mondtuk mindketten. Egyszerre.
Biztatóan. Nun, ja... ilyenkor az ember hirtelen a gyerekére, az anyjára gondol.
És a barátai jutnak eszébe, mondtam második konyak után, és az idős páciensem
megértően bólintott, miközben a Nachrichten TV, a híreket sugárzó adó bemondta,
lezuhant a negyedik repülőgép. Aztán két-három (már nem emlékszem pontosan)
héttel később megjelent az első irodalmi antológia. Szeptember 11 címmel.
Hatalmas kupacokban állt a könyvesboltokban. Nem vettem meg. Nem tudom miért
van így, de bennem a halál elkergeti a szavakat, és mivel egy évvel később
tudjuk, Istennek (Melyik Istennek is?) hála nem lett világháború, hát most
írok erről a napról először és utoljára.
~
Az ágy=sziget (M. Leiris) kijelentésen eltöprengeni ébredés után.
~ Utána eltöprengeni azon, hogy milyen lehet az élet saját ágy nélkül.
~ Utána c.a.2 percig azon gondolkodni, hogy ki mindenki aludt már ebben az
ágyban, szobában, lakásban...
~ Lassan felkelni. Szinte nesztelenül felöltözni. A fürdőszobában nem nézni
a tükörbe, arra gondolni, hogy ma egész nap nem tudom, milyen az arcom.
~ Kinézni az ablakon. Pontos definíciót keresni az utcára. Mi az utca? Házaktól
övezett tér? Kiről nevezték el az utcát? Miért nevezték el éppen erről az
emberről? Ki döntötte el, hogy hogyan számozzák meg a házakat?
~ Reggelizni. Némán, csöndben. Jelzőket keresni az ízekre.
~ Levinni, kiüríteni a szemetet. Alaposan megnézni a kukát. Milyen a színe,
milyen nagy, milyen szagot, bűzt áraszt? Esetleg bottal turkálni benne, így
megtudni egykét dolgot a lakókról...
~ Odafent a lakásban felírni a dátumot és az időjárást.
~ Megint kinézni az ablakon. Változott közben valami?
~ Az időjáráshoz illően öltözni, elmenni egy kávézóba, ahová nem jár az ember.
~ Ott alkoholt rendelni. Megállapítani, hogy az alkohol pozitív vagy negatív
módon hat-e a kedélyre? Az eredményen hosszasan elgondolkodni.
~ Nézelődni. Hány vendég ül a kávézóban? Milyen ruhát viselnek? Mit isznak?
Miről beszélgetnek? Kik lehetnek? Honnan jöhetnek? Stb...
~ Elképzelni és képzeletben bejárni az elhagyott szobát, lakást. Az üres otthont.
~ Megszólítani valakit a szomszédos asztalnál. (Tüzet kérni, idő után kérdezni...),
majd beszédbe elegyedni vele.
~ A beszélgetést úgy intézni, hogy megtudjuk az illető korát, hogy szerette-e
a szüleit, és mi a véleménye pl. az ágyról általában. Végül valamilyen ürüggyel
kideríteni a címét.
~ Utána elmenni abba az utcába és megnézni azt a házat, amelyben az illető
lakik. Olyan-e amilyennek elképzeltük?
~ Hazamenni. Kinézni az ablakon. Változott közben valami?
~ Kicsit lepihenni, közben "A szerelem az, ha a Kedvesed a morzsát kisöpri
az ágyadból.", mondáson elmélázni.
~ Felkelés után kávét inni, aztán leülni az íróasztalhoz. Többször leírni:
Írom, hogy: írom.
~ Majd figyelmesen elmosogatni, utána hosszasan kinézni az ablakon.
~ Utána elképzelni, hogy a Kedves betoppan, és elképzelni az ágyon a szerelmet
vele. Mit mond, suttog a szerelem közben, hogyan nevet fel, ölel, csókol...
~ Mindezt leírni, betenni egy borítékba, leragasztani.
~ Ezt a borítékot elvinni a Kedveshez, bedobni a postaládájába.
~ Hazafelé minden feliratot elolvasni az utcán. A járókelőket alaposan szemügyre
venni. Az idegen rendszámú személygépkocsikra különösen ügyelni. Elképzelni,
hogy mindezt jelenteni kell majd egy hivatalban. Ezen nevetni.
~ Otthon aztán ülni a kedvenc festmény előtt és lassan belépni a térbe. Úgy
mozdulni, indulni, hogy a szemlélő már ne láthasson...
~ Később enni valamit. Közben a Kedvesre gondolni. Megtalálta már a borítékot,
elolvasta, mi lehet a véleménye..., szinte "belépni" a lelkébe.
~ Várni. Ülni és várni. Felírni, hogy .XX. óra YY. perctől várok. Így tudatosan
ülni, várni.
~ A csörgő telefont nem rögtön felvenni. Csak a második alkalommal.
~ Később nyugodt hangon arról beszélni a telefonba, hogy olyan nehéz önmagunk
megváltoztatása. És még arról mesélni, hogy a pillantásunk oly messzire repíthet,
és ez milyen jó így...
~ Elalvás előtt képzeletben az alvó barátok ágya fölött lebegni.
~ Feltétlenül álmodni, azaz: feltétel nélkül álmodni.