– Milyen lehetett Grész Leó gyermekkora? Mert ő már akkor is Grész Leó volt, amikor bilikézett meg cuclizott. Meg amikor intőt kapott. Grész Leó tanuló galacsinok hajigálásával zavarta az oktatást. Megintem. – És Grész Leó később tánciskolába járt. Talán Grósz Lea volt a partnere, és csak a kályhától tudtak elindulni, amely Leót egy életre összekötötte a hőtannal, Lea viszont pártában maradt. – Grész Leó az érettségi bankett után elszívott egy Regália Média szivart, és összehányta a Maison Fridát[1], ahol a görbe este végeztével kikötöttek. Az egyetemen meg akarták verni a darutollasok, akik képtelenek voltak elhinni, hogy a Grészben az é nem elírás. És így tovább. Érdekes élet lehetett a Grész Leóé.
Grész három évig dolgozott Az elektromos házicsengő... című munkáján. Az eredetileg benyújtott hetven íves kéziratot, amelyben történeti visszatekintés is volt az elektromosság Zeusztól napjainkig, és a csengő alkalmazása Mozart színpadi műveiben címmel, a kiadó visszaadta. Grész kivett egy félév szabadságot, és ötven százalékkal csökkentette a terjedelmet. A kiadó azonban további húzásokat követelt. Grész Leóné akkor elszökött egy villamoskalauzzal, a fizikus pedig egyre elhanyagoltabban olvasta újra és újra kéziratát a Károlyi kert fái alatt, itt-ott kihúzván egy-egy jelzőt, határozószót. Végül a kiadó felkért egy újságírót, segítsen Grész tanár úrnak sajtó alá rendezni akkor már kissé zilált kéziratát. Az újságíró első kérdése az volt, hány szobája van Grésznek. Albérletben lakom, kérem szépen, egy szobám van – válaszolta a fizikus. – Hát akkor mi a gutának magának a csengő? Kopogni is lehet, nem? – oldotta meg a kérdést az újságíró. – Grész tanár ekkor halkan, de csillapíthatatlanul sírni kezdett…
[1] Ez egy közismert kupleráj volt