önvallomás
„Nem
készültem írónak: gyerekként és ifjúkoromban a természettudományok érdekeltek,
egyetemi tanulmányaimat is ez irányban kezdtem, mert a családi példa
inkább taszított, mint vonzott (apám, Balla László eszmélésemkor már
sokkötetes író), és 22 éves koromig ki is tartottam a fizikusi pálya
mellett. Az irodalom gravitációja azonban erősebbnek bizonyult, s mára
kitölti-meghatározza életemet, nem csupán mint íróét, hanem mint szervezőét,
szerkesztőét, kiadóét. Írói hitvallásom nincsen, mint ahogy sem irányzatokhoz,
sem stílusokhoz nem kötődöm szervesen: a neo- és poszt- kísérletektől,
a képverstől a szonettig és a hexameterig, a „szolgálatos” kisebbségi
írói elhivatottságtól és a „tájélménytől” a kozmopolitizmusig és az
olvasópukkasztásig, a metafizikától és a mélylélektantól a blődliig
és a blöffig sok mindent kipróbáltam - és a legtöbb tapasztalatomat
ma is alkalmazom. Ezzel együtt az írást egyfajta életformának érzem,
olyan érzelmi-értelmi közegnek, amelyben hallatlanul jól érzem magam,
s amelyben mára igen falánkká tenyésztett kreativitás-igényeimet játékos
komolysággal kielégíthetem. Talán ezzel - és éveim szaporodásával -
magyarázható, hogy életemben a vers ünnepei mellé egyenértékű partnerként
zárkóztak fel a próza és a publicisztika hétköznapjai.”
(2000)
fülszöveg
(Kisebbségi áramszünet a schengeni fal tövében c kötetem
hátlapjáról)
Balla
D. Károly (1957) József Attila díjas-író szülővárosában, a Kárpátaljai
Ungváron él családjával. Nem készült művészpályára: ifjúkorában a természettudományok
érdekeltek, az irodalom gravitációja azonban erősebbnek bizonyult…
Szépíróként egyetlen stílus vagy irányzat mellett sem kötelezte el magát.
Az elvont költői fogalmakkal operáló megoldások érdeklik leginkább,
de írt "küldetéses" verset és realis-ta "kisebbségi"
novellát, igaz, abszurd drámát is. Tízegynéhány önálló kötetében ezek
jól meg-férnek egymással…
Közíróvá a rendszerváltás hajnalán, 1988-ban írt Peresztrojkácska című
publicisztikájá-nak visszhangja avatta. Ekkor, saját megfogalmazása
szerint, a merev gondolkozásúak felhábo-rodásától indíttatva bontotta
le magában az óvatoskodás berlini falát, és ekkor szokott rá az őszinteség
drogjára, amely szenvedélyétől azóta sem tud megválni: tanulmányaival,
irodalmi esszéivel, publicisztikai írásaival a kárpátaljai magyarság
szigorú krónikásává szegődött. Füg-getlen értelmiségiként a problémák
mind mélyebb feltárására törekszik, nem kímélve sem ma-gát, sem szűkebb-tágabb
környezetét a kínos igazságok kimondásától. Személyes és közösségi önvizsgálatával
az előítéletek felszámolására, az illúziók eloszlatására törekszik.
Szépírói esz-közöket is alkalmazva igyekszik a dolgok fonákját, belső
ellentmondásait felfedni, percig sem titkolva, hogy eközben magánvéleményét
fogalmazza meg, amelynek nyílt kimondásával talán hozzájárulhat egy
hosszabb távú tisztázódási folyamathoz.
Az utóbbi években a kárpátaljai magyarság válsághelyzete foglalkoztatja.
Egy töredék nemzetrész azon létesélyeit latolgatja, amelyeket időről
időre újradefiniálnak az átrendeződő európai erővonalak.
Kisebbségi áramszünet… című írásával a Magyar Napló esszépályázatán
nyert nagydí-jat.
(2000)
|
Oldalamat
2001. júniusa óta |
|
alkalommal
böngészték. |
|
|
| |
| A
kegyelet a káröröm legkifinomultabb válfaja. |
| Nagy
ügyek eltotojázva vagy kis ügyek túlbuzogva egyaránt veszélyesek.
Mérték és arányosság - a teljesítmény arányosságának komplementerei. |
| Fennakadtam
a Világhálón. |
| Szeretni:
felelősség. Megszokni: föggelem. |
| Egész
életünkben maszkot viselünk, és amikor végre valódi arcunkat odafordíthatnánk
a halálnak, leöntik gipsszel. |
| A
jövő már megtörtént. csak mi még nem éltünk akkor. |
A
világnak az a dolga, hogy valahol otthon legyen bennünk. |
Az
írók a kritikust mindig, a kritikusok az írót gyakran, és olykor
az olvasót mindketten fölöslegesnek tartják. |
Az
igazán precíz ember a kilógó lólábat is megpatkolja. |
A
jótékonysági akció és az „itt a piros, hol a piros” abban különbözik
egymástól, hogy az utóbbi esetben nemcsak a pénz beszedése, hanem
a csalás is szemed láttára történik. |
A
siker biztos titka: megszerezni vagy elveszteni. Megszerezni a
legegyedülállóbb információkat vagy elveszteni legáltalánosabb
gáltásainkat. A kettő együtt: bombasiker. |
A
tényeknél csak a tévedések makacsabb dolgok. A rögeszmés ember
sokkal állhatatosabban ragaszkodik saját tévhiteihez annál, semhogy
bármilyen bizonyító értékkű ténnyel meg lehessen ingatni meggyőződésében. |
A
költészet: bevezetés a halálba. |
| K.
I. szerint az öreg írók a lelkükön uralkodó testi vágyaktól
szenvednek. |
| Bölcs
és ostoba ember egyaránt beleőrülhet a tudatba: az élet véges. Csak
az a kérdés, mit képtelen elviselni: azt-e, hogy megértette élet
és halál misztériumát, vagy azt, hogy semmit sem értett meg belőle. |
| Az
újságíró legnagyobb ellensége a magnetofon. Leszoktatja arról, hogy
interjúalanya mondandóját értelmeznie kelljen: megelégszik a szószerintiség
sekélyes eredményével. |
| Évek
óta egyensúlyozok két pólus: a mundér becsületét védő „bajnok” és
a saját fészkébe piszkító „gazember” álláspontja között. Azon vagyok,
hogy semmit ne értékeljek túl csak azért, mert kárpátaljai - ám
ugyanezért le se sajnáljam. |
| A
kárpátaljai írók egy részének az a tragédiája, hogy publikálási
kényszerek vagy ambíciók okán kitérnek saját tehetségük elől. |
| A
tájleírások a klasszikus regények azon részletei, amelyeket csak
középkorúak olvasnak. A fiatalnak még hiányzik hozzá a türelme,
az öregé pedig már elfogyott. |
| Akadnak,
akik kudarcaik sorozatából építik fel karrierjüket. És akadnak,
akik sikernek élik meg a kudarc hiányát. |
| A
nacionalizmus a túlpezsgő identitás habja. Rendesebb kocsmákban
lapáttal leszedik a krigli tetejéről. |
| A
művészet a kreatív intellektus kísérlete arra, hogy olyan hiányokat
töltsön meg művekkel, amely hiányok a belehelyezett művektől válnak
igazán feltűnőkké. |
| A
tudomány a megismerésben keletkező hiányok eltüntetésére tett azon
kísérlet, amelynek során a globális ismerethiányok apróbbakra oszlanak,
a kis részlethiányok pedig általánosakká állnak össze. |
| Roppant
hálás vagyok azoknak, akik megkímélnek hálájuktól. |
| A
kétely olyan állandósult és harmonikus hiány, amely lehetővé teszi,
hogy a tudatunk üregeibe befolyó ismeret és az ezzel arányosan mennyiségben
belőle kifolyó bizonyosság állandó egyensúlyban legyen. |
| A
nosztalgia személyiségünk leltárhiánya. Valamit véglegesen elvesztettünk,
és amit szereztünk helyette, azt érzelmi értékét tekintve kevesebbre
becsüljük a veszteségnél. |
| Nem
bíbelődöm futó depressziókkal és múló tudatzavarokkal. Úgy tervezem,
hogy egyszerre, teljesen és visszavonhatatlanul fogok megőrülni. |
| Szomorú
dolog, hogy a mindennapok egyhangúságából csupán az ünnepek kényszeredettségébe
léphetünk át. |
| A
vallás mélységesen megveti a babonát, holott nem tudni, vajon mennyivel
magasztosabb pontosan előírt koreográfia szerint keresztet vetni
és térdet hajtani, mint ugyanilyen előírásszerűen kopogni a fán
vagy a váll fölött hátraköpni. |
| Az
álom nem más, mint az objektív idő kontinuitásán a szubjektív idő
által keltett háborgás. |
| Általában
csapnivaló színészeknek bizonyulunk, amikor önmagunkat akarjuk alakítani. |
| „A
társadalom tagjainak többsége által elfogadott értékek” leggyakrabban
értéktelenségükről ismerszenek meg. |
| Az
öregeknél néha nem tudni, hogy betegségükhöz vagy az élethez ragaszkodnak-e
görcsösebben akkor, amikor minden orvosi utasítást kínos pontossággal
betartanak. |
| A
kibékíthetetlen ellentét két pólusának kibékítésére tett erőfeszítés
maga is kibékíthetetlen ellentétet képez az eredeti ellentét mindkét
pólusával. |
| Az
emberhez méltatlan körülmények idővel az embert méltatlanná teszik
emberhez méltó körülményekre. |
| Posztmodern
mese
Hol
volt, hol nem volt - és azóta sincs sehol. |
| Tapasztalatom
szerint azok foglalkoznak mások identitásával, akiknek nincs rendben
a sajátjuk. |
| Akinek
eléggé sok a hendikepje, annak jó esélye van arra, hogy hátradőljön
és páholyból nézze az életet. |
| Az
ember addig-addig ügyeskedik, amíg kitalálja a színtiszta valóságot.
(Bodor Ádám) |
| A
politikusok és az üzletemberek mindig otthonosabban érzik magukat
annak társaságában, akiről tudják, hogy mást gondol, mint amit mond.
(Csokits János) |
| A
hit dolgát intim magánügynek gondolom, akárcsak a szerelmet, és
számomra mindkettő kollektív gyakorlása eléggé visszatetsző. |
| A
diktatúra, a szolgaság az emberi lélekben lakozik, akkor pedig történhet
bármi a politikában, az odabenn, a bordák mögött, a demokrácia körülményei
között is tovább él. (Bodor Ádám) |
| |
Hogy
bárki megköszönje
és ákos apja elmeséli csendben
hogy csepp alázat sincsen benne már
és nem feszíti keblét semmi gőg
s hogy elfelejti lassan mi a hála
és
elmulaszt a boltban zacskót kérni
üveg kezében és a zsemlepár
mint két galamb bújik kabát alá
és ákos apja pékek illatával
elindul
s szépen csendben elmeséli
amint a feldúlt telken áthalad
mi érheti az ember egyfiát
ha késve érik el a kóbor vágyak
és
nincsen annyi mersze és alázat
se hatja át és őbelőle sincsen
a régi önmagából annyi már
hogy bármi úzus oda visszahúzná
csak
átbotorkál itt a telken bontott
üveggel bontott állványok alá
s a zsemlék egyikének frissét nyelt
szeszekhez hozzáméri csendesedve
amíg a lépcső aljáig elér
az
ágy vetetlen benn a szűk szobában
és rendet rakni sincsen kedve már
ha menni kell ne vesszen munka kárba
és
ákos apja nem mesél tovább
és édes álmot lát a gyűrött vackon
és el nem várja bárki megköszönje
hogy senki apja nem fog lenni már
(Egy
antológia-béli közlésre) |
