Ez archív oldal. A nyomtatásban megjelent Szmbesülés oldalait LÁSD ITT!

...elkezdem lerombolni azt, amit 11 éven át KÖNYVnek, és csak könyvnek tudtam elképzelni (2001)

Szembesülés

– adalékok egy hiány-regény keletkezéstörténetéhez –

WERK 2

2001. febr. 4.

Ma elkezdtem a Szembesülés internetes változatának a készítését. Érdekes élmény... És öröm, hogy újra dolgozhatom rajta. Javíthatok, igaz, ronthatok is... Gálfalvy Gyuri mesélte, hogy amikor Marosvásárhelyen megalakították az RMDSZ szervezetét, ezt mondta a kollégáinak: „Barátaim, újra lehetőségünk van arra, hogy valamit elrontsunk. Fogjunk hát hozzá haladéktalanul.” Nos, én is haladéktalanul elkezdem lerombolni azt, amit - most már 11 éven át - KÖNYVnek, és csak könyvnek tudtam elképzelni. Meglátjuk, mit bír el a digitális technika. A nyomdafestékről már tudtam ezt-azt (mármint: hogy mit honyan bír el). A kilobájtokkal most ismerkedek. Én szívesen hagyom magam meghódítani.

A kezdés dátumának egyébként nem véletlenül választottam a mai napot. Február 4.: Elektra születésnapja. Kiderül, hogy ez jó avagy rossz ómen.

2001. febr. 8.

Elkészültem az induló oldallal és a Szünopszissal.

Gondban vagyok, hogy a Fölszöveget feltegyem-e. Hiszen ha valami, hát ez „könyves” dolog. A könyvnek van füle, sőt, „nálunk még a falnak is füle van”, mondogattuk valaha. Még a bilinek is van. No de egy weboldalnak?

Talán mégis felteszem. Legfeljebb kilóg a lófül.

2001. febr. 14.

Anyagot kért internetes folyóirata számára Szűgyi Zoli (Szabad Formák). Sokáig vívódtam, ne a Szembesülésből készítsek-e egy részletet – mint ahogy ezt pár éve több felkérésre reagálva is megtettem (Magyar Műhely, Bárka...). Korábban ezt többek között azért vállaltam olyan szívesen, mert arra számítottam, hogy a regény rövidesen megjelenhet, így a részletek közlése mintegy megelőlegezi a teljes mű nyilvánosságra kerülését. Most azonban a könyvalakú kiadásra már egyáltalán nem gondolok, viszont a Hálóra mindenképpen fel szereném tenni – és hát annak meg nem látom értelmét, hogy több helyen is elérhető legyen akár részleteiben is. Itt „nálam” előbb-utóbb weblapokra kerül a teljes szöveg, legyen hát EZ az a hely, ahol megtalálható – és másutt ne lehessen elérni.

Készen vagyok egyébként az Előszó kisebbik felével és a Werk 1 első évével, a napokban fellövöm.

2001. febr. 20.

Most, hogy az Előszó második felével is elkészültem, arra döbbenek rá, hogy ezzel az internetes publikálással megszűnnek korábbí lelekiismereti vívódásaim. A Szembesülés több helyén is célzok rá, a Werk 1-ben pedig talán ki is mondom, hogy a regényemnek ezt a „nem létezését” voltaképpen azért találtam ki, mert a görögösítő elvonatkoztatások ellenére a leírtak erősen sértettek volna emberi érzékenységeket. Vagyis hát, igen... – leginkább egyetlen ember érzékenységét, és én el szerettem volna kerülni, hogy ez az egyetlen ember regényem olvastán vérig sértődjön, s hogy életének olyan tévedéseivel-bűneivel kelljen szembesülnie, amelyeket eddig sem volt, s ezek után még kevésbé lesz képes feldolgozni.

Ezért aztán a regény könyvalakú megjelentetésének a kudarca csak egyik részben volt számomra kellemetlen – másrészt ugyanis inkább örültem, hogy a már vagy 15 éve lecsillapodott családi konfliktusok újbóli kirabbanása elhalasztódott, s nekem még egy ideig nem kell azt vállalnom, hogy az érintettben tudatosulnia kell: „a nyilvánosság előtt” is szembefordultam vele. Mert hogy szembefordultam vele, azt tudja ő is, meg tudja a nyilvánosság is, de ő nem tudja azt, hogy ezt a nyilvánosság is tudja.

Kicsit olyan ez, mint amikor a férj megcsalja a feleségét és ezt külön-külön közli a nyilvánossággal, és közli a feleségével is. Azt azonban mindenképpen szeretné elkerülni, hogy a feleség azt is megtudja: a dologról már mindenki más is értesült - úgy érzi, feleségét magánál a ténynél is jobban sértené az, hogy ezzel a számra kellemetlen igazsággal a nyilvánosság tudomása előtt is szembe kell néznie. Ha már megcsaltam, gondolja a férj, legalább attól megkímélem, hogy ezt a világ előtt is vállalnia kellejen. A világ persze tud mindent, de az asszony előtt úgy tesz, mintha...

No, hát ez az óvatoskodásom és ez a lelkiismereti dilemmám az internetes publikáció kapcsán már nem merülhet fel azon egyszerű oknál fogva, hogy Egiszthosz még soha nem szörfölt a Világhálón és biztosra vehető, hogy nem is fog.

2001. febr. 26.

Mintha az én elhatározásomhoz igazították volna: az elmúlt hónapban két magyar televíziós csatorna is bemutatta Jancsó Miklós Szerelmem, Elektra c. mizifilmjét. Néhány évvel ezelőtt, miközben a Szembesülést írtam, azon keseregtem, hogy erre az utoljára kései kamasz koromban látott filmre alig emlékszem, holott a magam Oresztész-Elektra-történetét szövegetve talán hasznos adalékokat meríthettem volna belőle. Jobban élt bennem a talán Esztergályos Károly rendezte, azonos című tévéfilm, s az határozottan tetszett. Jancsó nagy színes tablójából jószerével csak a Hortobágyon vágtázó lovakra és a meztelen nőkre emlékeztem, meg arra, hogy baráti körünkben parázs vitát váltott ki, sokan egyértelműen elutasították, én viszont talán a védők között voltam.

Nem csoda, hogy most fokozott várakozással néztem a vetítés elé.

Ám lelki készülődésem fölöslegesnek bizonyult. Jancsó filmje rossz. Vagyis hát, persze... Mihez képest? A hetvenes években egy ilyen film elkészítése Kádár Magyarországán, az Aczél György irányította kulturális közegben – alkotói, művészi hőstettnek is nevezhető.

Az utólagos véleményezés tehát nem egészen igazságos, még akkor sem, ha a Szegénylegények vagy a Sirokkó nem vesztette el erejét, súlyát: ma is nézhető, élvezhető filmek, tele feszültséggel, elgondolkodtató szimbólumokkal – korszakalkotó jelentőségük kilépett az időből. Az Elektra viszont elvesztette minden vonzerejét. Ami akkor merész társításnak tűnhetett, ma bárgyúság, amitől akkor megállt a lélegzet, azon ma átüt a mesterkéltség, esetlenség. Utólag nem vehető komolyan a nagy ötlet, hogy a magyar pusztán játszódjon a görög tragédia: a gatyás csikósok, tógaszerű öltözékbe csavart asszonyok és meztelen lányok egyidejű felvonultatása kifejezetten komikus hatást kelt.

Gyurkó László szövegei viszont változatlanul nagyon jók, a film ott él, ahol Hernádi Gyula nem babrált bele és ahol Jancsó képei nem zavarják érvényesélésüket.

Ezért jobb az ezerszer eszköztelenebb tévéjáték a mozifilmnél. És amennyire vissza tudom idézni: Katona T. Ágnes hitelesebb Elektra volt Törőcsik Marinál, Bán János jobb Oresztész volt, mint Cserhalmi. Esztergályos Károly színészei értették, mit játszanak, a Jancsó-mozgatta figuráknak láthatólag fogalmuk sincsen, mit keresnek a nyargalászó lovak között. No, aztán amikor Főnix képében leszáll az a nevetséges helikopter a csikósok és meztelen leányzók közé, azt már nem is lehet röhögés nélkül kibírni.

Rossz film, na!

2001. márc. 16.

Szép lassan felkerülgetnek a hálóra a szövegek. Olyasmit érzek, amint mindannyiszor, amikor az egész anyaggal dolgoznom kellett (átdolgozások, gépbe vitel 96-ban, könyvtülör szerinti tördelés tavaly...): hol azt hiszem, hogy olvashatatlan, csapnivaló, hótt unalmas, hol meg azt, hogy milyen jó feszes, ravaszul komponált ez az egész (s hogy soha többet nem fogok ilyen jót írni). Ami szintén meg-meglep, hogy milyen gyakoriak a filózófiai olvasmányokra való utalások. Pedig a regény írásakor már nem olvastam filózófiai munkákat. Azt meg egyszerűen nem tudom felidézni, vajon ilyen jól emlékeztem-e még a tíz-tizenöt évvel korábban tanultakra-olvasottakra, vagy „halandzsáztam”, azaz pár fogalom felröppentésével és egy-egy idézet pontosan kiszámított elhelyezésével sikerült-e felkeltenem azt az illúziót, mintha jártas lennék a modern bölcseleti irányzatokban. Az utóbbit tartom valószínűbbnem, mert hát azért olyan mélyre nem ástam még akkor sem, amikor valóban érdekelt az egzisztencializmus és olvasgattam Kierkegaardot, Heideggert, Bergsont. Bárhogy is: helyenként olyan meggyőzőek, magabiztosak a hivatkozásaim, hogy utólag még magamat is sikerül megtévesztenem a metafizikában való jártasságom mélységét illetően.

2001. ápr.13.

Hosszabb ideje nem tettem hálóra újabb szövegrészeket. Szokásom szerint újra elbizonytalanodtam: hozzáférhetővé szabad-e tennem ezt a teljes szövegfolyamot addig, amíg nyomtatásban meg nem jelenik. Hátha van akkora belső energiája, hogy egyszer könyvalakban is nyilvánosságra robbantsa magát - miért legyen az csak egy pukkanás a netes publikáció után? Nem tudom, mivel szolgálom jobban a magam és a "mű" érdekeit: ha mihamarabb kitárom vagy ha rácsukom a fiókot.

2001.máj.4

Kinoz a visszajelzés hiánya. Miközben honlapomat egy negyedév alatt hétszáz alkalommal böngészték, aközben egyetlen érdemi reagálást sem kaptam az itt épülő regényemmel kapcsolatban.

2001.máj.31.

Le-lefullad ez az egész Szembesülés! Lefullad maga a regény és bedöglik a folyamat is, amellyel elkezdtem feltölteni. Minden élvezetemet elvesztettem, ami ehhez a szöveghez fűzött. Nem kell sok hozzá, hogy az egészet, úgy ahogy van, egy nagy csődtömegnek érezzem és meggyűlöljem.

2001. szept. 4.

Hónapok óta szüneteltetem a szövegek feltöltését. Azt hiszem, egyszer s mindenkorra elment a kedvem tőle, s ezzel együtt végleg lemondtam arról, hogy első regényemet teljes egészében az olvasók elé tárjam.

Maradjon torzóban. Így hitelesebb.